Zsoltárok 141
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Dávid zsoltára.
141 Örökkévaló, téged hívlak segítségül!
Siess hozzám, segíts!
Hallgass meg, mikor hívlak!
2 Fogadd el imádságomat,
mint jó illatú füstáldozatot!
Fogadj el, mikor kezem hozzád emelem,
mint az esti áldozatot!
3 Örökkévaló, segíts, hogy ura legyek szavaimnak,
és meg tudjam fékezni nyelvemet!
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra induljon!
Ne engedd, hogy a gonoszok közé keveredjek,
és velük együtt vétkezzek!
Ne legyen részem abban,
amit ők szeretnek!
5 Mikor az igaz szeretettel figyelmeztet engem,
illatos olaj ez a fejemnek[a], elfogadom!
De imádkozom a rosszak gonoszsága ellen,
6 hogy vezetőiket büntesse meg[b] Isten.
Tudják meg az emberek, hogy igazat mondok!
7 A gonoszok vezetőinek csontjait
úgy szórják majd a sír szájába,
ahogy az eke hányja a földet maga után.
8 Örökkévaló Istenem, én tőled várom a segítséget,
benned reménykedem!
Ne engedd, hogy meghaljak!
9 Ments meg a gonoszok csapdáitól!
Óvj meg cseleiktől!
10 Essenek ők maguk a verembe,
én meg szabadon átmegyek közöttük!
Footnotes
- Zsoltárok 141:5 illatos… fejemnek A vendéglátáshoz hozzátartozott, hogy a vendég fejét és haját illatos olajjal dörzsölték be. A nagy melegben ez nagyon felfrissítette az embert. Lásd Zsolt 23:5.
- Zsoltárok 141:6 büntesse meg Szó szerint: „dobja le a szikláról”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center